Bárhogy nevelnek és bármit is tanulsz, kényszerítve vagy, és bizonyos fokig akarat nélküli felnőtté változtatnak. Olyan robottá formálnak, akire az elitnek szüksége van: aki elfogadja a status quo-t, aki engedelmesen ücsörög a sivár irodaasztalok mellett, és nap mint nap felszáll a félnyolcas buszra. A társadalmat az ijedt kisember – a halálra rémült konformista – hordozza ütött-kopott vállán.
„Gyávaságból nem tesszük meg azt, amit meg kellene tennünk, nem mondjuk ki azt a szót, amit ki kellene mondanunk, eltűrjük azt, amit nem lenne szabad eltűrnünk. Néma és passzív bűnök forrásává válik a gyávaság. Innen a veszélye…” – Ancsel Éva
Bábu vagy – befogják a szád is
Ebben élt apád is, az elnyomás totális, egy Mátrix
A pofonokat megszokod, ha fájnak
A futószalag gyárban belőled is robotot csinálnak
Szolgálj – szófogadó polgár
Egy állat vagy a ketrecben – nyakadon a póráz
A parancsokat osztják – lakat van a szádon
Ez olyan mint a középkor pedig ez itt húszhuszonhárom (2023)
A figurád a paraszt, nem a király
Ha gyenge vagy eltaposnak, erről szól a világ
A Nagy Testvér bármikor a törvény elé cibál
A szabályokat ők irják, te pedig csak húzhatod az igát
Kell nekik a vásárló – a buta választó
Kamerákkal figyelnek – a meló pedig fárasztó
Elvárják, hogy nevess, de kifordul a beled
A közélet sem rólad szól, mert nem szólhatsz te bele
Hiába van agyad és szived
Hiába van élet, ha nem lehet a tied
Hiába van szemed, ha mindent eltakarnak
Hiába vagy ember, semmi csak egy rab vagy
Hiába van agyad és szived
Hiába van élet, ha nem lehet a tied
Hiába van terved, ha rángat egy madzag
Hiába vagy ember, semmi csak egy rab vagy
Bábu vagy – egy rendszer adatbázis
Ha leütnek a tábláról jön helyetted másik
A szavatosságod lejárt a tömény alkoholtól
Valaki majd pótol, ha lekerülsz a polcról
Feláldozható vagy – egy kisérleti egér
És elvárják, hogy gladiátor legyél vagy egy cseléd
Cserébe a hónap végén megkapod a béred
Egy arénába löknek – nem érdekel senkit hogyan végzed
Dühös vagy – rángatod a rácsokat
Nem értik, hogy mi a bajod, pofán baszol másokat
Szakad a cérna – ők azt mondják ez normális
Felirnak egy gyógyszert, és kivizsgál a kórház is
Darabokra szednek, összeraknak, fagyasztóba raknak
Jó leszel majd csalinak egy halnak
Vígan élnek azok, akik csalnak
Téged viszont mindenegyes Forintért jól kifacsarnak
Bábu vagy – amióta megszülettél ezt érzed
Azért, hogy megtanuld a helyed, kicsit rádlépnek
Régi nóta – ha nem állsz be a sorba
Megszólal a sziréna, mert más vagy, mint a norma
Vonalkódot nyomtatnak a tarkódra
Takarodj a sarokba – bedobnak egy vagonba, te rabszolga
Épül a palota – egyszerű a képlet
A farkasoknak könnyű, mikor mindenki csak béget
Kérdezik, mi leszel, ha nagy leszel, mit akarsz
Felnősz, de packázik veled a sok hivatal
Senki vagy, a szavaid nem számitanak igazán
Rádhivják a zsarukat, ha jogaidért kiabálsz
Hiába menekülsz a piába
Csóválod a farkad, mint egy kutya, mert a gazdád ezt kivánja
Félnek, hogy elvágod a torkát minden úrnak
Ezért programoznak át egy beszari kis nyúlnak
Kábitanak vallással, mesével és reklámmal
Médiával, kampánnnyal, mindenféle szarsággal
Ha élne Petőfi most velem együtt nyomná
„Akaszd fel a királyokat” – bassza meg a kormány
Mondják, neked is van helyed fenn a trónon
Csak meg kell tanulnod először vigyorogva lopnod
„Anya, katonaként nekem is kell ölnöm?”
Igen, mert te is csak egy bábu vagy a Földön